A természet egyik legnehezebben elfogadható tulajdonsága az, hogy nem ragaszkodik ahhoz, ami van. Nem kötődik fajokhoz, nem őriz meg struktúrákat, á pusztán azért, mert régiek és nem próbálja visszaállítani a korábbi állapotokat csak azért, mert azok számunkra ismerősek vagy megnyugtatók. A természet nem emlékezik, nem nosztalgikus, és nem gondolkodik „eredeti állapotokban”. Egyszerűen működik.
Ez a működés sokszor élesen szembemegy azzal, ahogyan mi a természethez viszonyulunk. Az ember hajlamos kötődni. Fajokhoz, élőhelyekhez, tájképekhez, erdőszerkezetekhez. Ahhoz, amit megszoktunk, amit szépnek tartunk, amit „jónak” nevezünk. Innen ered az a vágy, hogy a természetet megőrizzük olyannak, amilyennek ismerjük – vagy visszaállítsuk olyanná, amilyen valaha volt.
A természetvédelem egyik alapvető tévedése pontosan ebből a vágyból fakad. Abból az elképzelésből, hogy létezik egy kívánatos állapot, amelyet konzerválni kell, vagy egy elveszett állapot, amelyet restaurálni lehet. Mintha a természet egy múzeum lenne, ahol a megfelelő vitrinben, megfelelő hőmérsékleten és páratartalom mellett minden megőrizhető.
A természet azonban nem így működik.
A fajok jönnek és mennek. A struktúrák átalakulnak. Az élőhelyek átrendeződnek. (lásd: → A rendezetlenség mint az átalakulás természetes állapota). Ami egy adott időszakban stabilnak és dominánsnak tűnik, az egy másik időszakban háttérbe szorul vagy eltűnik. Nem azért, mert „elrontottuk”, hanem mert a körülmények megváltoztak. A klíma, a vízháztartás, a talaj, a zavarások jellege mind hatnak arra, hogy mi képes fennmaradni és mi nem.
A természet nem tart fenn fajokat pusztán erkölcsi alapon. Nem védi meg őket attól, hogy alkalmazkodniuk kelljen. Ha egy faj nem képes lépést tartani a változással, akkor visszaszorul vagy eltűnik. Helyét más fajok veszik át, más szerkezetek alakulnak ki. Ez nem kudarc, hanem folyamat.
Amikor mi megpróbáljuk ezt megállítani, gyakran éppen azt akadályozzuk, ami a természet valódi ereje: a változás képességét. (Lásd: → Fenntartott erdők – állapotok, amelyek folyamatos beavatkozást igényelnek). A restaurációs vágy sokszor abból a feltételezésből indul ki, hogy a jelenlegi állapot romlás, az előző pedig jobb volt. Pedig a természet számára nincs „jobb” és „rosszabb”, csak működő és nem működő rendszerek vannak.
A természetvédelem ott csúszik félre, amikor a folyamatok támogatása helyett állapotokat próbál rögzíteni. Amikor egy adott faj jelenlétét tekinti sikernek, függetlenül attól, hogy a rendszer egésze mennyire életképes. Amikor a múlt képeit vetíti rá a jövőre, figyelmen kívül hagyva, hogy a feltételek már nem ugyanazok.
Ez nem azt jelenti, hogy minden beavatkozás felesleges. Azt jelenti, hogy más a beavatkozás célja. Nem az, hogy visszahozzunk valamit, ami már nem tud fennmaradni, hanem az, hogy teret adjunk azoknak a folyamatoknak, amelyek képesek újra működő rendszert létrehozni. Nem a kontroll erősítése, hanem a mozgástér megnyitása.
A természetes folyamatok támogatása gyakran sokkal kevesebb látványos eredményt hoz rövid távon. Nincsenek azonnali sikerek, jól kommunikálható „megmenekült” fajok, gyorsan bemutatható eredmények. Van helyette bizonytalanság, átmenet, sokszor rendezetlenségnek tűnő állapot. De ezek a fázisok nem hibák, hanem a regeneráció részei.
A természet nem ragaszkodik ahhoz, hogy mit hívunk erdőnek, rétnek, lápnak. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy adott fafaj domináljon, vagy hogy egy adott szerkezet fennmaradjon. Csak ahhoz ragaszkodik, hogy a rendszer működni tudjon. Hogy legyen energiaáramlás, anyagkörforgás, kapcsolódás az elemek között. Minden más változhat.
Talán itt lenne az ideje annak, hogy mi is elengedjünk néhány rögzült képet. Hogy ne a természetet próbáljuk visszafogni, hanem saját elvárásainkat. Hogy ne azt kérdezzük, hogyan lehet mindent megőrizni, hanem azt, hogyan lehet nem útjában állni annak, amifelé a természetes folyamatok vezetnek.
A természet nem kér tőlünk konzervációt és restaurációt. Csak időt és teret.
———————————————————————————————————————————————
Ez az írás az „Egy új gondolkodás az erdőről és a természetről” című sorozat része.
A gondolati ív további állomásai [itt érhetők el →].
———————————————————————————————————————————————-
Témához kapcsolódó írások a sorozatból: