Az egyik legnehezebben elfogadható gondolat az erdővel kapcsolatban az, hogy ami számunkra rendezetlennek, elhanyagoltnak, „rossz állapotúnak” tűnik, az nagyon gyakran éppen a regeneráció jele. Nem kivétel, hanem szabály. Csak mi nem szeretjük látni.
A rendezetlenség zavar bennünket. Bizonytalanságot kelt. Azt sugallja, hogy nincs kontroll, nincs gazda, nincs irányítás. Egy kidőlt fa, egy kusza aljnövényzet, egy félig elhalt állomány, egy foltos, vegyes szerkezetű erdőrészlet sok ember szemében problémát jelent. Valamit, amit „csinálni kellene”. Pedig ezek nagyon gyakran nem a hanyatlás, hanem az újrendeződés jelei.
A természet nem a mi esztétikai elvárásaink szerint működik. Nem törekszik tiszta sorokra, áttekinthető szerkezetre, könnyen olvasható mintázatokra. A természet számára a működőképesség fontos, nem a rendezettség. És a működőképesség nagyon gyakran éppen az átmeneti káoszon keresztül áll helyre.
Amikor egy erdő bolygatást szenved el – legyen az szélvihar, aszály, kórokozó vagy emberi beavatkozás –, a rendszer egy időre kibillen az egyensúlyából. Ez kívülről nézve rendezetlenségnek tűnik. Fényfoltok jelennek meg, új fajok bukkannak fel, mások visszaszorulnak, a tér szerkezete átalakul. Aki stabil, „szép” erdőt vár, annak ez ijesztő. A rendszer szempontjából viszont ez az a pillanat, amikor új lehetőségek nyílnak. (Lásd: → A természet nem állapotokat őriz, hanem folyamatokat működtet)
A rendezetlenség ilyenkor nem hiba, hanem átmeneti állapot. Egy olyan fázis, amelyben a rendszer kipróbál, variál, kísérletez. Nem tudja előre, mi lesz a végeredmény – és nem is kell tudnia. A természet nem tervez, hanem reagál. És ezek a reakciók ritkán esztétikusak.
Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem egyik közös vakfoltja, hogy ezt az átmeneti rendezetlenséget gyakran nem tudja elviselni. Túl hamar akar rendet. Túl gyorsan akar „javítani”. Visszaállítani egy korábbi állapotot, újra zárni az állományt, eltüntetni a zavaró elemeket. Pedig ezzel sokszor éppen azt a regenerációs folyamatot törjük meg, amely hosszú távon stabilabb rendszert hozna létre.
A rendezett erdő gyakran nem egészségesebb, csak jobban kontrollált. A rendezetlen erdő viszont sokszor élőbb, rugalmasabb, alkalmazkodóbb. Több benne a lehetőség, több az irány, amerre elindulhat. Ez a sokféleség kívülről káosznak látszik, belülről viszont tartalék.
A klímaváltozás idején ez különösen fontos felismerés. A gyorsan változó körülményekhez nem merev rendszerek alkalmazkodnak jól, hanem azok, amelyek elbírják az átmeneti instabilitást. A rendezetlenség ebben az értelemben nem veszély, hanem biztonsági tartalék. Annak a jele, hogy a rendszer még keresi az új egyensúlyát.
A 21. századi terepi szakember egyik legnehezebb feladata éppen az, hogy ezt a rendezetlenséget szakmailag és emberileg is vállalni tudja. Hogy ne érezze kudarcnak azt, amit nem lehet azonnal „rendbe tenni”. Hogy el tudja magyarázni a társadalomnak: ami most kusza, az lehet, hogy néhány évtized múlva stabilabb és ellenállóbb erdő lesz, mint bármelyik gondosan megtervezett állomány.
Ez a szemlélet bátorságot igényel. Mert a rendezetlenség könnyen támadható. Nehéz róla szép képeket készíteni. Nehéz számokkal igazolni. És nehéz politikailag vagy gazdaságilag megvédeni. De ha komolyan gondoljuk a regenerációt, akkor el kell fogadnunk, hogy az nem steril folyamat.
A természet nem azért működik jól, mert rend van benne, hanem azért, mert képes rendetlenségen keresztül újrarendeződni. Ha ezt nem értjük meg, akkor újra és újra el fogjuk takarítani a saját jövőnk alapjait.
Talán itt is érdemes lenne megfordítani a kérdést. Nem azt kérdezni, hogy „miért ilyen rendezetlen ez az erdő?”, hanem azt: mit jelez ez a rendezetlenség? Mit próbál a rendszer éppen most megoldani?
Ha erre képesek vagyunk figyelni, akkor a rendezetlenség nem ellenség lesz, hanem üzenet. És talán az egyik legfontosabb tanítónk ebben az átalakuló világban.
———————————————————————————————————————————————
Ez az írás az „Egy új gondolkodás az erdőről és a természetről” című sorozat része.
A gondolati ív további állomásai [itt érhetők el →].
———————————————————————————————————————————————-
Témához kapcsolódó írások a sorozatból:
→ Fenntartott erdők – állapotok, amelyek folyamatos beavatkozást igényelnek