A Természet nem tárgy – hanem társ
„Az Erdő számomra nem erőforrás. Hanem élő, érző közösség. Tanító, társ és testvér.”
Az életem elmúlt öt évtizede arról szólt, hogy megpróbáltam megérteni, hogyan működik az Erdő. Kezdetben szakmai szemmel – mint erdőmérnök, később természetvédelmi ökológusként. Aztán már másképp is: kérdezve, hallgatva, kapcsolódva.
Ma már nem csak azt kérdezem: „hogyan működik az Erdő?”, hanem azt is: „hogyan kapcsolódhatunk hozzá?”
Ez a különbség az ellenőrzés és az együttműködés, a kihasználás és a társulás, a hierarchia és a testvériség között. És pontosan itt húzódik a határvonal egy hagyományos és egy EGY-SÉG alapú erdőpolitika között.
Mit jelent az EGY-SÉG az erdőpolitikában?
Az EGY-SÉG nem filozófiai díszlet.
Hanem működési elv.
-
A Természet nem különálló tőlünk, hanem mi magunk is a Természet részei vagyunk.
-
Az Erdő nem tőlünk független ökoszisztéma, hanem közös otthon, ahol mi is csak vendégek vagyunk.
-
A Fák nem alsóbbrendű élőlények, hanem érző, tudatos létezők, akik ismerik helyüket, feladatukat és kapcsolatban állnak velünk – akkor is, ha mi ezt elfelejtettük.
Az EGY-SÉG erdőpolitikája nem „alternatív”, hanem integratív.
Nem szembeállít, hanem összehangol. Azt mondja:
-
a gazdálkodás és a természetvédelem nem kizárják, hanem kiegészítik egymást,
-
a helyi közösségeknek joguk van részt venni a döntésekben,
-
az erdő hosszú távú jóléte nem választható külön az emberek jólététől.
Az EGY-SÉG mélyebb értelme – Szellemi kapcsolat a Természettel
Az EGY-SÉG nem pusztán biológiai összefonódás. Nemcsak az anyagi rendszerek bonyolult kapcsolathálóját jelenti.
Ez az egység a tudat, a szellem szintjén is létezik.
A Természet – az Erdő, a Fák, az Élőlények – tudatos jelenlétet hordoznak. Nem olyan tudatot, mint az emberé – hanem ősi, szelíd, de mégis erőteljes érzékelést, amely túlmutat a logikán és a szavakon.
Amikor belépsz egy erdőbe, nemcsak oxigént lélegzel be. Kapcsolódsz. Egy láthatatlan kommunikációs térbe lépsz be, amelyben az érzéseidre válasz születhet, amelyben tükröt kapsz.
A Fák – ha figyelsz – válaszolnak.
A Természet – ha nyitott vagy – tanít.
Ezért az EGY-SÉG erdőpolitikája nemcsak stratégia, nemcsak gazdálkodási modell.
Ez egy belső hozzáállás:
-
Tisztelet az élő iránt
-
Hála az erdő ajándékaiért
-
Csend az erdő üzenetének meghalláshoz
-
Szolgálat, amely nem alárendeltség, hanem szövetség.
Nem a jogszabályokkal van baj – hanem azzal, ahogyan tekintünk rájuk
Az erdőpolitika nem önmagában jó vagy rossz. A szándék, az alapállás, az értékrend dönti el, hogy milyen lesz. Lehet törvényesen pusztítani, és lehet szelíden, bölcsen gazdálkodni.
Az EGY-SÉG erdőpolitikája nem egy újabb jogszabálytervezet.
Ez egy belső váltás:
→ A Természetet nem problémának, hanem partnernek látni.
→ Az erdőt nem anyagnak, hanem élőlénynek tekinteni.
→ Nem azt kérdezni, hogy „mit nyerhetek belőle?”, hanem azt: „mit adhatok vissza?”
Mit jelent ez a gyakorlatban?
-
Olyan erdőkezelési gyakorlatokat, amelyek az erdő belső dinamikáját követik (szálaló, természeteshez közelítő módszerek)
-
Olyan törvényi környezetet, amely ösztönzi az ökológiai és társadalmi felelősséget
-
Olyan érdekeltségi és támogatási rendszereket, amelyek nem a kitermelést, hanem a megőrzést díjazzák
-
Olyan társadalmi részvételt, ahol nemcsak az erdőtulajdonos, hanem az ott élő közösség is szerepet kap
Záró gondolat – az EGY-SÉG benned kezdődik
Ne hagyd, hogy mások írják meg az erdők jövőjét nélküled.
Az EGY-SÉG erdőpolitikája nem rendelet, hanem közös elköteleződés.
Ha benned megszületik, kívül is megvalósulhat.
Te hogyan gondolkodsz az Erdőről?
A cikksorozat végén egy kérdőívben fogjuk megkérdezni:
👉 Mit jelent számodra az Erdő?
👉 Mit tartasz legfontosabbnak az erdőkkel kapcsolatban?
👉 Szerinted milyen legyen az erdőgazdálkodás jövője?
_________________________________________________________________________________________________________
Kapcsolódó blogbejegyzések
Előző rész: Mi az erdőpolitika – És mi köze hozzánk, emberekhez?
Következő rész: Kié az erdő? – Tulajdon, felelősség, közérdek
További olvasnivaló: Gazdaság vagy élő rendszer? – Az erdő, mint „termelőeszköz” csapdája