Miért kell ma másképp gondolkodnunk a természet és az erdők jövőjéről?
A Föld történetében soha nem volt olyan időszak, amikor az ember ilyen mértékben alakította volna a természetet. Az elmúlt néhány évtizedben az emberiség egyre világosabban látja: amit eddig „fejlődésnek” neveztünk, az valójában egy hatalmas, összefonódó válság-rendszert hozott létre.
Ezt a szakemberek ma polikrízisnek hívják — vagyis több, egymást erősítő válság egyidejű jelenlétének:
- Klímaváltozás – a Föld hőmérséklete gyorsabban emelkedik, mint valaha, szélsőséges időjárások, aszályok és árvizek váltják egymást
- A vizek válsága – folyóink, tavaink kiszáradnak vagy szennyeződnek, a talajvíz szintje drasztikusan csökken
- Talajpusztulás és elsivatagosodás – termékeny földjeink veszítik el életerejüket;
Biodiverzitás-csökkenés – állat- és növényfajok tízezrei tűnnek el, megszakadnak az ökológiai láncok - Társadalmi feszültségek és gazdasági bizonytalanság – migráció, energia- és élelmiszerválság, bizalomvesztés, szorongás.
Ebben a helyzetben az erdő már nem csupán természeti erőforrás, hanem az emberi civilizáció egyik utolsó tartópillére.
A természet és az ember útelágazása
A Riói Konferencia óta (1992) a biodiverzitás, vagyis az élővilág sokfélesége a közgondolkodás része lett. Az emberek már nemcsak a fát látják az erdőben, hanem az élet hálózatát: madarakat, gombákat, rovarokat, vízfolyásokat, illatokat, árnyékot, csöndet. Ugyanakkor a modern társadalom egyre több nyersanyagot, energiát, teret és élelmet igényel. Ez az ellentét feszíti az ember és az erdő kapcsolatát: hogyan lehet egyszerre megőrizni és használni a természetet anélkül, hogy elpusztítanánk?
A válasz a természet saját működésében rejlik. Ha figyelünk rá, megtanítja nekünk, hogyan újul meg a világ magától.
A természetes folyamatokat követő erdőgazdálkodás üzenete
A természetes folyamatokra épülő erdőgazdálkodás lényege, hogy nem uralni akarja az erdőt, hanem együttműködni vele. Megfigyeli, hogyan működnek az erdők ott, ahol az ember nem avatkozott be, és ezekből a folyamatokból tanul.
Alapelvei:
- az erdő önfenntartó rendszer, ha nem zavarjuk meg a természetes egyensúlyt
- a vegyes fafajösszetétel, a különböző korú és szerkezetű fák együttélése stabilabbá teszi az erdőt
- a holtfa, a cserjék, az aljnövényzet mind a biodiverzitás részei, nem „rendellenességek”
- az erdőt sosem vágjuk le teljesen – mindig erdő marad az erdő.
Ez a szemlélet szelíd, mégis hatékony választ ad korunk kihívásaira. Olyan erdőket hoz létre, amelyek ellenállóbbak a klímaváltozás, az aszályok és a kártevők ellen,
és közben megőrzik a természet arcát is.
Az erdő mint életfenntartó rendszer
Az erdők nélkül a Föld élhetetlenné válna. Az erdők adják:
- a levegő oxigénjét
- a talaj vízmegtartó erejét
- az árnyékot és hűtést a városokban
- és a lelki menedéket a modern ember zaklatott világában.
Egy egészséges erdő nemcsak a múlt öröksége, hanem a jövő biztosítása is.
A természetes foyamatokat követő erdőgazdálkodás lehetőséget ad arra, hogy a gazdasági és ökológiai célok ne zárják ki egymást, hanem egyensúlyba kerüljenek.
Erdő = eredő – az önmegújulás szimbóluma
Ha a szavainkra figyelünk, a magyar nyelv bölcsessége is megszólal: Erdő = eredő. Már a szó gyöke is azt üzeni, hogy az erdő az élet eredője, forrása, kiindulópontja és fenntartója. Egy önmagát megújítani képes, élő rendszer, amelyben minden elem – a talaj, a fa, a gomba, a víz, a fény és az ember – része az egésznek.
Amikor az erdőt pusztítjuk, nemcsak fákat vágunk ki, hanem az élet eredőjét gyengítjük meg. Amikor viszont védjük, gondozzuk és tanulunk tőle, akkor önmagunkat is gyógyítjuk.
Az erdő tehát nem csupán a természet része – a lét mintázata, amely megmutatja, hogyan képes az élet újra és újra elindulni, egyensúlyba kerülni és fejlődni.
Egy új szemlélet kezdete
A jövő erdésze, földtulajdonosa és állampolgára ugyanazt a kérdést kell, hogy feltegye:
hogyan hagyhatunk élhető világot a gyermekeinkre?
A válasz nem a „több technológia” vagy a „még több szabályozás”, hanem az, hogy megtanulunk újra együttműködni a természettel. Ez a természetes folyamatokat követő erdőgazdálkodás valódi üzenete: az ember és az erdő kapcsolata nem verseny, hanem szövetség.
Összegzés
A világot ma egy polikrízis sújtja — klíma, víz, ökológia, társadalom. De ugyanebben a világban ott a remény is: a természet még mindig képes gyógyulni, ha megtanulunk vele együtt lélegezni.
Az erdő nemcsak a múlt bölcsessége, hanem a jövő útmutatója. A kérdés csak az: megtanuljuk-e időben újra meghallani a fákat.