Amikor az erdővakságról beszélünk, hajlamosak vagyunk elsősorban a laikusokra, a természetjárókra vagy a városi emberekre gondolni, akik számára az erdő csupán egy zöld háttér. De mi van azokkal, akik nap mint nap az erdőben dolgoznak, akiknek ez a hivatásuk? Vajon az erdészek is szenvedhetnek erdővakságban? A válasz igen, és a jelenség gyökerei mélyen a szakma hagyományaiban keresendők.
A hagyományos erdész szemlélet és a faanyag
A hagyományos, 19-20. századi erdész a faanyag-termelést tartotta a legfontosabb célnak. A fák gazdasági értéke, a haszon volt a fókuszban. A mérnöki precizitással megtervezett, egykorú, azonos fajtájú ültetvények a hatékonyságot, a könnyű kitermelést és a gyors hasznot szolgálták. Ebben a szemléletben az erdő egy gyár, a fa pedig egy termék. A gazdag élővilág, a talaj komplex rendszere, a fák közötti láthatatlan kapcsolatok, a „rendetlen” kidőlt fák vagy az idős, nem produktív fák mind-mind akadályt jelentettek a gazdasági cél elérése felé vezető úton.
Ez a gondolkodásmódot, bár évszázadokon át a „jó gazda” jelzővel dícsérték, valójában az erdővakság egy speciális formája. A hagyományos erdész látta a fát, ismerte a növekedését, a faanyag minőségét, de a holisztikus képet, az erdő valódi, élő, komplex rendszerét sokszor nem vette észre. A tudása a gazdasági folyamatokra, nem pedig az ökológiai összefüggésekre irányult.
Hogyan nőheti ki egy erdész az erdővakságot?
Az utóbbi évtizedekben szerencsére paradigmaváltás figyelhető meg. Egyre több erdész ismeri fel, hogy a fenntarthatóság nem csupán a faanyag utánpótlását – a korábbi tartamosságot – jelenti, hanem az egész erdő egészségének megőrzését is. Ez egy nehéz, de elengedhetetlen folyamat, amely a következő lépésekkel valósulhat meg:
- A tudásbővítés fontossága: A modern erdész már nemcsak a fa növekedését és a kitermelés optimalizálását tanulja, hanem az erdőökológiát, a talajéletet, a biodiverzitást és az erdő klímaváltozásban betöltött szerepét is. A folyamatos képzés, a tudományos eredmények nyomon követése elengedhetetlen a szemléletváltáshoz.
- Holisztikus látásmód kialakítása: Az új szemléletű erdész nem csak egy fát, hanem az erdőt látja. Megérti, hogy egy-egy fa eltávolítása milyen hatással van az aljnövényzetre, a talajra és az ott élő állatvilágra. A rövid távú profit helyett a hosszú távú ökológiai stabilitásra és a rezilienciára fókuszál.
- Hagyományok megkérdőjelezése: Bátor döntés szakítani a megszokott, „ez így volt jó 200 éve, jó lesz most is” típusú gondolkodásmóddal. Az erdésznek fel kell tennie a kérdést: Vajon a vágásos erdőgazdálkodás (tarvágás, felújítóvágások) valóban a legjobb megoldás? Vagy létezik egy fenntarthatóbb, a természetet jobban tisztelő módszer is, mint például a folyamatos erdőborításon alapuló gazdálkodás?
- Személyes kapcsolat az erdővel: A hivatásos erdészek számára is fontos, hogy ne csak „munkahelyként” tekintsenek az erdőre. A személyes, érzelmi és spirituális kapcsolat kialakítása segíthet abban, hogy ne csak a gazdasági mutatókat lássák, hanem az erdő valódi, élő szellemét is.
A kétféle erdész találkozása
Manapság egyre élesebb a határ a hagyományos és az új szemléletű erdészek között. Amíg a hagyományos erdész a számok nyelvéből ért, addig az új szemléletű erdész az ökoszisztéma komplexitását próbálja megérteni. Ez a párbeszéd nem könnyű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő erdei egészségesek és stabilak maradjanak.
A jó hír az, hogy a fiatalabb erdészek már egyre inkább az új szemlélettel érkeznek a pályára, a tapasztaltabbak pedig egyre nyitottabbak az új tudásra és az alternatív módszerekre. A fenntarthatóság és a klímaváltozás kihívásai ráébresztették a szakmát arra, hogy az erdő nem csupán egy telek, ahol a fák nőnek, hanem egy organikus egész, amelynek minden eleme összefügg.
Az erdészek is emberből vannak, ezért nem meglepő, ha ők is szenvedhetnek erdővakságban. A különbség az, hogy nekik nem csupán a saját látásmódjukat, hanem egy egész szakmai hagyományt kell felülvizsgálniuk ahhoz, hogy újra láthassák az erdőt – a maga valódi, páratlan komplexitásában.
Ez a blogbejegyzés nem ítélkezés. A döntés a te kezedben van. Mindenki előtt nyitva áll a tanulás, továbblépés lehetősége. Te melyik csoportba tartoznál inkább?
Mit gondolsz, hogyan lehetne hidat építeni a kétféle szemlélet között?
Kapcsolódó blogbejegyzések:
Erdővakság – Amikor az Erdő helyett csak a fák erdejét látjuk