Sokszor halljuk a „növényvakság” kifejezést, amikor valaki képtelen észrevenni a növények komplexitását és egyediségét, pusztán zöld háttérnek tekinti őket. De mi van akkor, ha ez a vakság még nagyobb léptékben, egész erdőkre is kiterjed? Ez az erdővakság, egy olyan jelenség, amelynek során az embert körülvevő erdő már nem élő, komplex ökoszisztéma, hanem csupán faanyagforrás, díszlet, vagy valami, ami „rendezésre” szorul.
A szem, ami nem látja az erdőt
Az erdővakság nem a látás hiánya, hanem a megértésé. Ahelyett, hogy észlelnénk a fák közötti láthatatlan kapcsolatokat, a talajban zajló mikrobiális életet, a gyökerek titkos hálózatát, a fák ökológiai szerepét és a benne élő számtalan fajt, csak azt látjuk, ami közvetlen haszonnal jár: a fát, mint nyersanyagot.
Ennek a látásmódnak az okai mélyen gyökereznek:
- A természet leegyszerűsítése: A modern társadalom hajlamos a komplex rendszereket egyszerűsített modellekké redukálni. Az erdő esetében ez azt jelenti, hogy egy erdészeti térképen jelölt területekké, a gazdasági tervekben szereplő számokká, és a valóságban pedig sorba ültetett, egykorú fák ültetvényeivé válnak.
- Az erdő elvesztette spiritualitását: Régen az erdők a mesék, a mítoszok és a szellemek otthonai voltak. Rettegtünk tőlük és tiszteltük őket. Ez a tisztelet azonban mára szinte teljesen eltűnt, helyét egy racionális, profit-orientált gondolkodás vette át.
- A pillanatnyi haszon hajszolása: Az erdővakság egyik legfőbb jele, hogy csak a gyors és kézzelfogható előnyöket keressük. Nem foglalkozunk azzal, mi lesz az erdővel 100 év múlva, csak azzal, mennyi faanyagot termel ma.
Felelőtlen gazdálkodás: az erdővakság súlyos következményei
A kérdésre, hogy vajon az erdővakság lehet-e az oka annak, hogy olyan könnyedén vágunk ki fákat és tarolunk le erdőket, a válasz egyértelműen igen. Ha az erdő csak egy gazdasági erőforrás, a fák kivágása, a tarvágás egy racionális, logikus döntésnek tűnik. Hiszen miért is hagynánk ott a „régi”, „öreg” fákat, ha szükségünk van rá és a levágott területen az erő – magától, vagy mesterséges csemeteültetés után – újra nő?
- Nem látjuk a rendetlenség mögötti rendet: A tarvágás mellett szóló egyik fő érv, hogy utána „tiszta” terület marad, ahová könnyebb új, egykorú facsemetéket ültetni. Az erdővakság miatt azonban nem vesszük észre, hogy a természetes erdőkben a korok és fajok sokfélesége alkotja a stabilitás és az egészség alapját.
- A „halott fák” kérdése: Az erdővakság miatt a kidőlt, vagy elhalt fákat is haszontalannak, sőt, veszélyesnek ítéljük. Pedig ezek a fák az erdő legfontosabb elemei. Otthont adnak rovaroknak, gombáknak, madaraknak, és táplálékot szolgáltatnak a talajnak, ami a jövőbeni fák egészségét garantálja. Amikor kivágjuk őket, megfosztjuk az erdőt az életét fenntartó folyamatoktól.
- Az erdő szolgáltatásainak el nem ismerése: Az erdővakság miatt elfeledkezünk az erdő valódi értékeiről. Nem gondolunk az oxigéntermelésre, a levegő tisztítására, a vízvisszatartásra, a talaj védelmére vagy az élővilág megóvására. Ezeket a „szolgáltatásokat” ingyenesnek és magától értetődőnek vesszük, egészen addig, amíg el nem veszítjük őket.
Az erdő igazi arca – Több mint fák összessége
Az erdővakság súlyosabb, mint a puszta fák vagy a gazdasági érték felismerésének hiánya. Azok, akik ebben szenvednek, nem látják, hogy az erdő egy élő, érző, tudatos közösség.
Vannak, akik csak egyes fákban, mint önálló egységekben gondolkodnak. Mások talán képesek látni a fák összességét, de hiányzik az a mélyebb megértés, ami a felszín alatt rejlik. Nem érzékelik a láthatatlan kapcsolatokat, a gyökérhálózatok „internetét”, amely összeköti a fák testét és lelkét. Pedig tudósok, mint például Stefano Mancuso és Peter Wohlleben, már bebizonyították, hogy a fák nem csupán statikus növények, hanem képesek kommunikálni, emlékezni, sőt, még fájdalmat is érezhetnek.
Ebből a szempontból egy fa kivágása nem egy gép alkatrészének eltávolítása, hanem egy érző lény életének megszakítása. A fájdalom és a veszteség a gyökérkapcsolatokon keresztül terjed, és az egész erdő tudatában megmarad. Nemcsak az erdő egy tagját távolítjuk el az élők sorából, hanem egy sebet ejtünk a közösség egészén. A fa halála nem csupán az ő halála, hanem az erdő egy darabjának elvesztése.
Az érett erdő titkai
Szerencsére egyre több kutatás bizonyítja, hogy az erdővakság téves szemlélet. Olyan erdőgazdálkodási módszerek, mint például a Pro Silva, éppen az erdő valódi, komplex természetén alapulnak. Nem a tarvágásra és végvágásra, hanem a folyamatos erdőborítás fenntartására törekszenek, ahol a fakitermelés szelektív, és a fiatal, középkorú és idős fák egyaránt jelen vannak.
Az érett erdők a következőkkel gazdagítanak minket:
- Ellenállóbbak a klímaváltozással szemben: A fajok és korok sokfélesége miatt könnyebben alkalmazkodnak a szárazsághoz, a betegségekhez és a kártevőkhöz.
- Gazdagabb biodiverzitás: A természetes erdők otthont adnak a legkülönfélébb állat- és növényfajoknak, fenntartva az ökológiai egyensúlyt.
- Erősebb talaj: Az erdei talaj élő, szivacsszerű, amely képes nagy mennyiségű vizet raktározni, védve ezzel a környező területeket az árvizektől és a szárazságtól.
Az erdővakság leküzdése nem csupán az erdők megmentéséről szól. Arról szól, hogy visszanyerjük a természettel való mélyebb, tiszteletteljes kapcsolatunkat. Ahhoz, hogy ismét lássuk az erdő valódi értékét, a pénz és a haszon helyett a hosszú távú gondolkodást kell előtérbe helyeznünk, és az erdő komplexitását és életét kell a középpontba állítanunk.
Szerinted milyen lépéseket tehetünk a mindennapokban, hogy leküzdjük az erdővakságot?
Kapcsolódó blogbejegyzések:
Vajon minden erdész egyformán látja az erdőt? Hagyományos és új szemléletű erdészek