Az idők változásával és közel öt évtized szakmai tapasztalata után egyre erősebben érzem: valami alapvető dologban kell fordulatot vennünk. Az erdők már nem azok, amik egykor voltak – és a világ sem az, amelyben az erdőgazdálkodási rendszereink megszülettek.
A klímaváltozás, az ökológiai válság, a természeti erőforrások kimerülése, valamint a társadalom fokozódó igénye a természetes terek iránt mind arra mutatnak, hogy az erdőkhöz való viszonyunkat újra kell gondolni. A paradigmaváltás egyik legerősebb jele a szavainkban van. Mert nem gazdálkodni kell már az erdővel – hanem kezelni azt.
Erdőgazdálkodás vs. Erdőkezelés – Mi a különbség?
Első ránézésre talán mindez nem tűnik többnek, mint lovagolás a szavakon. Azonban ha jobban kielemezzk a szavak mélyebb értelmét, bizony jelentős különbség van a két megközelítés között. Ég és föld, ahogy a két kifejezés az erdőhöz való viszonyunkat tükrözi.
Erdőgazdálkodás – ez a szó évszázadok óta meghatározza a szakmát. Egy olyan korszak nyelvezete, ahol az erdő, mint erőforrás jelenik meg: kitermelhető faanyag, tervezhető volumen, üzemgazdasági egység. Ez a megközelítés hozzájárult az ipari társadalmak fejlődéséhez – de közben elidegenítette az embert az erdő lényegétől.
Erdőkezelés – ez a fogalom már mást jelent. A kezelés feltételez egyfajta gondoskodó jelenlétet, figyelmet, alkalmazkodást. Az erdőkezelő nem kizárólag a hasznosítás szempontjából nézi a fákat, hanem mint egy élő ökoszisztéma részeit, amelyekkel kapcsolatban áll. Az erdőkezelésben benne rejlik a felelősség, az együttműködés és az alázat.
Az erdő mint élő rendszer – és mint a globális egész része
A modern ökológiai és spirituális látásmód egyre inkább azt hangsúlyozza: az erdő nem „különálló gazdasági egység”, hanem egy összetett, érzékeny rendszer része. Egy sejt a Föld élő szervezetében. Egy dinamikus ökológiai hálózat, amely kapcsolatban van a talajjal, a vízáramlásokkal, a mikroklímával, az élőlények millióival – és az emberrel is.
Amikor „erdőkezelésről” beszélünk, akkor a rendszer egészét is kezelni kezdjük. Ezt a rendszerszemléletet nem lehet megragadni egy fakitermelési vagy hozamszámítási táblázatban. Ehhez új tudatosság, új nyelvezet, új szakmai és etikai keretrendszer szükséges.
Spirituális dimenzió – az erdő mint tanító, mint partner
Aki hosszabb időt töltött el egy erdőben csendben, figyelve, az tudja: az erdő tanít, gyógyít, tükröt tart. Nemcsak ökológiai, hanem spirituális tér is. Az erdő az ember belső világának is a leképezése. Ha pusztítjuk, magunkban is pusztítunk. Ha megértéssel fordulunk felé, saját gyógyulásunkat is elindíthatjuk.
Az erdő nem tárgy. Az erdő nem eszköz. Az erdő élő jelenlét. Ha ezt felismerjük, akkor a kezelés nemcsak szakmai, hanem kapcsolati viszonyulássá válik. Egy olyan együttélés formájává, amelyből az ember és az erdő is kölcsönösen épül.
Szemléletváltás a gyakorlatban
A paradigmaváltás nem csak filozófiai kérdés – gyakorlati lépések is szükségesek:
-
Vegyes fajösszetételű, természetes erdők támogatása az ültetvényekkel szemben
-
Folyamatos erdőborítás fenntartása az erdővágások helyett
-
Vegyszerek, idegenhonos fajok visszaszorítása
-
Regeneratív és ökoszisztéma-alapú erdőtervezés
-
Közösségi és társadalmi részvétel erdőügyekben
-
Az erdővel kapcsolatos spirituális és kulturális hagyományok újrafelfedezése
Most van itt az idő
A nyelvünk változása nem csupán formai különbség. Az, hogy erdőgazdálkodásról vagy erdőkezelésről beszélünk, meghatározza az egész hozzáállásunkat. Az első a hasznosítást, a második a kapcsolódást helyezi középpontba.
Ez a szemléletváltás már elindult. De ahhoz, hogy valóban gyökeres változást érjünk el, kollektív döntésre és szakmai bátorságra van szükség. Mert ha mi nem változtatunk, a természet fog kényszeríteni bennünket a változásra.
Most még választhatunk. Választhatjuk a gondoskodást a kizsákmányolás helyett. Választhatjuk az életet a pusztulás helyett. Választhatjuk az erdőt – úgy, ahogy valóban lennie kell.
Itt az idő újraértelmezni a hivatásunk lényegét.
Nem az erdő szolgál minket – mi szolgáljuk az erdőt.