Egy korszak vége, egy új szemlélet kezdete
Közel öt évtized szakmai tapasztalata után egyre élesebben rajzolódik ki bennem az a felismerés, hogy valami alapvető dologban kell gyökeresen változtatnunk. Az erdő már nem az, amit az egyetemen tanultunk – és a világ sem az, amire az erdőgazdálkodási rendszereinket kitaláltuk. A klímaváltozás, az ökológiai válság, a társadalmi igények átalakulása és a természetes rendszerek sérülékenysége arra kényszerít bennünket, hogy újraértelmezzük szakmai feladatunkat és felelősségünket.
Tudjuk: az erdészeti szakma sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, és valóban elindult egy zöldebb, természetközelibb irányba. De ez önmagában nem elég. Az idők jelei világosan mutatják: ennél sokkal radikálisabb szemléletváltásra és gyakorlati megújulásra van szükség. Nemcsak új technikákra, hanem új nyelvre, új hozzáállásra, új társadalmi szerződésre. Mert az erdő nemcsak faanyag. Az erdő élő közösség. Vízmegtartó rendszer. Klímaszabályozó tér. Lelki menedék. Szent hely. És az erdő ma már nem kizárólag gazdálkodás tárgya, hanem kezelést, együttműködést és partnerséget igényel.
A paradigmaváltás szükségessége – Miért nem működik már a régi rendszer?
A 20. századi erdőgazdálkodási modellek az ipari szemlélet és a hosszú távú famennyiségi célok mentén szerveződtek. Ezek az elvek sokáig jól szolgálták a társadalmi és gazdasági igényeket, de napjainkra világossá vált, hogy ezek az eszközök már nem elégségesek. Több okból sem:
-
A klímaváltozás következtében felgyorsult ökológiai változásokkal a hagyományos, statikus erdőtervek nem tudnak lépést tartani.
-
A biodiverzitás csökkenése, inváziós fajok terjedése, vízhiány és talajerózió egyre súlyosabb kihívások elé állítanak.
-
A társadalom elvárásai átalakultak: nemcsak faanyagot, hanem oxigént, árnyékot, vizet, lelki nyugalmat várnak az erdőtől.
-
A természetvédelem és az ökoszisztéma-alapú gondolkodás mára meghatározó tényezővé vált.
Ezek az okok nem csupán technikai változtatásokat, hanem fogalmi, szemléleti fordulatot követelnek.
Az egyik legbeszédesebb példa: ma már nem „erdőgazdálkodásról” kellene beszélnünk, hanem „erdőkezelésről”. A gazdálkodás kifejezés egy birtokló, termelő, hasznosító viszonyt feltételez, míg a kezelés együttműködést, felelősséget és figyelmet. A szakmai nyelv változása – az „erdőkezelés” kifejezés térnyerése – jól tükrözné ezt a paradigmaváltást.
Az erdők új szerepe – túl a faanyagon
A 21. század erdejének több funkciót kell egyszerre betöltenie:
-
Éghajlat-szabályozás: szénmegkötés, hőmérséklet-csillapítás, páratermelés
-
Vízmegtartás: csapadék elraktározása, forrásvédelem, vízvisszatartó ökoszisztémák
-
Talajvédelem: gyökérhálózat révén erózió csökkentése, humuszképzés
-
Biodiverzitás: természetes élőhelyek megőrzése, génmegőrzés
-
Mentális egészség: rekreáció, spirituális élmény, ökológiai identitás
Modern, természetközeli erdőkezelési módszerek
A gyakorlatban is egyre több olyan módszer jelenik meg, amely ezt a szemléletet tükrözi:
-
Pro Silva elvek szerinti folyamatos erdőborítás: vágásterület nélküli, szálaló jellegű gazdálkodás
-
Vegyeskorú és fajösszetételű erdők: nagyobb ellenállóképesség, ökológiai stabilitás
-
Természetes felújíulás előtérbe helyezése: spontán vagy irányított természetes újulat
-
Szintropikus (regeneratív) erdőművelés és agroerdészeti rendszerek
Politikai és jogi környezet – Mire lenne szükség?
Jelenleg a magyar és európai erdőpolitika több, részben ellentmondásos célt próbál egyszerre követni: gazdasági kitermelés, biodiverzitás-védelem, klímavédelmi célok. Az EU Zöld Megállapodás, a Biodiverzitás Stratégia 2030 és a magyar Erdőstratégia (2021–2030) már tartalmaznak természetközeli erdőkezelési célokat, de ezek gyakorlati megvalósítása még sok esetben várat magára.
A következő lépések szükségesek:
-
A természetalapú megközelítés beemelése minden erdészeti döntésbe
-
Az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak gazdasági értékelése és elszámolása
-
Az erdőkezelési koncepciók jogi megerősítése
-
A gazdasági ösztönzők (pl. támogatások, kompenzációk) újraszabályozása
Cselekvésre hívás – Mit tehetünk most?
Az erdő jövője közös felelősség. Az erdészek, a természetvédők, a politikai döntéshozók, a kutatók és a helyi közösségek egyaránt kulcsszereplők. De a változás belülről indul. Mindannyiunknak újra kell értelmezni a saját szakmai és emberi szerepünket.
Ahogy a szlogen mondja:
„Itt az idő újraértelmezni a hivatásunk lényegét.”
Aki most mer kérdezni, látni, gondolkodni – úttörő lehet. Aki továbbra is csak a régi sablonokat követi, könnyen lemaradhat. Az erdők nem várnak – változnak. Rajtunk áll, hogy velük együtt változunk-e.