Állsz az erdőben. A kezedben ott a piros festékszóró, vagy a kacor. Hívogatóan nehéz a markodban. A friss levegő és a fák árnyéka hűsít. A csendet csak a madarak éneke, a levelek susogása és a saját szívverésed töri meg. De a fejedben számok járnak. A terv, a kitermelési kvóta, a gazdasági szempontok. Itt vagy, hogy kijelöld, ami el kell, hogy menjen. A fa, ami majd fűtőanyag, bútor vagy ház lesz.
Egy pillanatra engedd el a számokat. Engedd, hogy a tekinteted lecsússzon a törzs vastag, barázdált kérgén. Ez nem csupán faanyag. Ez egy élet. Egy élet, ami évtizedekig, talán évszázadokig állt itt, lélegzett, tápanyagot gyűjtött, otthont adott számtalan élőlénynek. Ez az élet a földalatti hálózat részeként beszélgetett a társaival. Érezte a nap melegét, a szél erejét, a viharok dühét. Ez az élet most veled szemben áll.
A kezedben lévő festékszóró (kacor) nem csupán egy eszköz. Ez egy ítélet. Egy ítélet, amit csak a legmélyebb megfontolás után szabad kimondanod. Végiggondoltad a „pro és kontra” érveket? Valóban muszáj, hogy kivágd? Van alternatíva? Ha igen, a döntésed súlyos. Olyan, mint a bíróé a bíróságon. Csak itt a vádlott nem védekezhet.
Érezd át ezt a pillanatot. A fa, amit megjelölsz, szenvedni fog. Talán nem úgy, mint egy ember vagy egy állat, de a növényi intelligencia kutatásai azt mutatják, hogy a fák érzékelik a stresszt és a sérüléseket. A körülötte lévő testvérek, a szomszédos fák is érezni fogják az elszakadás fájdalmát. A földalatti kapcsolatokon keresztül az egész erdő egy élő, lüktető közösség, és minden tagjának eltávolítása egy seb az egész rendszeren.
Ha a döntésed végleges, ha a fa sorsát megpecsételted, ne csak tegyél egy jelet. Simítsd meg a kérgét. Érezd az erőt, ami benne rejtőzik. Köszönd meg neki, hogy az életét adja. Köszönd meg, hogy élt, és hogy most az élete által mások élhetnek tovább. Ezzel a gesztussal nem csak a hivatásodat, hanem az erdő iránti tiszteletedet is kifejezed.
Emlékezz, a láncfűrész egy gép. De a szíved nem az. Ne hagyd, hogy az érzelem nélküli hatékonyság felülírja a tiszteletet és a hálát. Mert az erdő nem csak fák összessége, hanem egy élő közösség. És
te, mint erdész, ennek a közösségnek a gondozója vagy. Felelősséged nem csupán a faanyag kitermelése, hanem az erdő szellemének, lelkének és életciklusának tiszteletben tartása.
Vajon más lenne a világunk, ha minden erdész így állna a munkájához?
Kapcsolódó blogbejegyzések:
Erdővakság – Amikor az Erdő helyett csak fák erdejét látjuk
Vajon minden erdész egyformán látja az erdőt? Hagyományos és új szemléletű erdészek